A juh és a kecske sajtos nyirokcsomó-gyulladása

A juh és a kecske sajtos nyirokcsomó-gyulladása főként a nagy juhtartó országokban, így Ausztráliában, Új-Zélandon, az USA-ban és Nagy-Britanniában fordul elő, gyakran tömegesen, szórványosan azonban nálunk is észlelik. A fertőződés rendszerint bőrsérüléseken keresztül (tüskés növényzet, nyírás, fürösztés, herélés stb.) történik, létrejöhet azonban a száj és a torok nyálkahártyán keresztül, továbbá aerogén úton is. Az aerogén fertőzést követően az első gócok a tüdőben és a mellkas nyirokcsomóiban alakulnak ki. Bár a Corynebacterium pseudotuberculosis széles körben előfordul, klinikailag egészséges juhok bélsarában és a hodályok talajában a baktérium rendszerint nem található meg. Egy-egy állományba a kórokozót rendszerint tünetmentes, de fertőzött növendék, illetve felnőtt juhokkal, kecskékkel cipelik be.

A betegség idülten, feltűnő tünetek nélkül zajlik le. Klinikai tünetekben megnyilvánuló formában főként felnőtt állatokban látjuk. A felületes testtájéki, leggyakrabban az áll és a fültő alatti, a torok mögötti és a tőgy fölötti nyirokcsomók tojásnyi-almányi megnagyobbodása és tályogosodása észlelhető. A tályogok egy része feltörik, belőle sűrű genny ürül. Mesterséges fertőzési kísérletek eredményei szerint a fertőződés és az érett tályogok kialakulása közötti idő mintegy három hónap. A kórokozó szóródhat a vérpályán keresztül is, ilyenkor a tüdőben, a májban, a tőgyben és egyéb szervekben is kialakulhatnak tályogok. Vemhes juhokban vetélést, fiatal bárányokban ízület- és ínhüvelygyulladást is megállapítottak. Megbetegszenek a kecskék is, de bennük a generalizált megbetegedés, szemben a juhokkal, ritka. A morbiditás kecskeállományban elérheti a 20–40%-ot (Hajtós és mtsai., 1985). Az előrehaladottan beteg állatok étvágytalanok, lefogynak és kachexiás állapotban elhullanak. Előfordul, hogy a belső szervekre korlátozódó elváltozásokat csak a vágás után észlelik.

Alkalmanként a C. pseudotuberculosis okozta sajtos nyirokcsomó-gyulladás a juhokéhoz hasonló tünetekkel szarvasmarha-állományokban is megjelenhet. Szarvasmarhában az elváltozások többnyire a bőrre és a testtájéki nyirokcsomókra korlátozódnak, de kialakulhat mastitis is (Yeruham és mtsai., 1997).

A boncoláskor a tályogok üregében a hagymához hasonlóan koncentrikus rétegeződésű, sajtszerű anyag vagy kecskékben pasztaszerűen sűrű genny található. A tályogokat vastag kötőszöveti tok veszi körül. A spontán feltört tályogok hegszövet hátrahagyásával gyógyulnak.

A kórjelzéshez támpontot nyújt a betegség lassú kialakulása, a testtájéki nyirokcsomók idült gyulladása, de emellett bakteriológiai vizsgálatot is igénybe kell venni. A kórokozó a tályogok tartalmából kitenyészthető. Hasonló tályogokat okozhatnak azonban Staphylococcus aureus subsp. anaerobius törzsek (Morel-betegség) és ritkán egyéb baktériumok is. A toxint termelő törzsek levestenyészeteinek szűrletével bőr alá oltott egerek, tengerimalacok egy-két nap alatt toxaemiában elhullanak. A beoltás helyén savós, gyakran véres beivódás keletkezik, az elhullott állatokban testszerte oedema és vérzések láthatók.

A fertőzött állatok vérsavójában a fertőzést követő 3–6 hét múlva ellenanyagok jelennek meg mind az exotoxinnal, mind pedig a különféle sejtfalantigénekkel szemben. Ezek az ellenanyagok szerológiai próbákkal, legcélszerűbben ELISA-val és immunoblot eljárással kimutathatók. Egy-egy állományon belül a szeropozitív (fertőzött) állatok aránya rendszerint magas akkor is, ha csak néhány klinikai tüneteket mutató állat van az állományban. Az exotoxinnal szemben képződött ellenanyagok kimutatására kidolgozott ELISA, úgy látszik, elég érzékeny és specifikus ahhoz, hogy segítségével a fertőzött állatok korán felismerhetők legyenek.

A klinikai tünetekben beteg állatokat célszerű az állományból eltávolítani és levágni, a többit pedig egyedileg parenteralisan antibiotikumokkal, penicillinnel, penicillin-származékokkal, eritromicinnel vagy tetraciklinekkelgyógykezelni. A gyógykezeléssel a további klinikai tünetek megelőzhetők, a fertőzöttség azonban fennmarad.

A fertőzött állományokat forgalmi korlátozás alá célszerű vonni, azokba állatokat bevinni, más állományokkal összekeverni, illetve abból állatot eladni nem szabad.

Azokban az országokban, ahol a betegség tömegesen előfordul, a juh- és kecskeállományokban a betegség megelőzésére vakcinákat is igénybe vesznek. A vakcinák virulens törzsek inaktivált tenyészeteit vagy tisztított, inaktivált exotoxint tartalmaznak, újabban azonban olyan élő törzseket is igénybe vesznek vakcinaként, amelyekből az exotoxintermelést kódoló gént törölték. Elölt C. pseudotuberculosis törzset tartalmazó, olajjal adjuvált vakcinával bárányokat, illetve kecskegidákat 6 hetes korukban egyszer, majd egy hónap múlva ismételten vakcinázva a megbetegedett állatok aránya kb. a felére volt csökkenthető (Brogden, 1996). Nagyjából hasonló eredményeket értek el az antitoxikus vakcinák használatával is (Sutherland és mtsai., 1992).

Újabban lehetőség van a fertőzöttségtől való mentesítésre is. A fertőzött állományok minden egyedét két hónapos időközzel ELISA-val ismételten megvizsgálva és a pozitívakat eltávolítva, jó higiéniai viszonyok között (alapos takarítás, tiszta alom, fertőzött állományokkal, talajjal való kapcsolat kizárása stb.) a juh- és kecskeállományok a C. pseudotuberculosis-fertőzéstől mentesíthetők (Schreuder és mtsai., 1994).