A malacok fertőző savóshártya- és ízületgyulladása (Glässer-betegség)

A fiatal, leggyakrabban 5–8 hetes korú választott malacok lázas általános tünetekkel, a savóshártyák és az ízületek, esetenként az agyburkok heveny, savós gyulladásával lezajló betegsége, amely világszerte előfordul. Nálunk is megállapították (Dobai és mtsai., 1970).

Kóroktan. Okozója a H. parasuis. Csokoládéagaron, 5–10% CO2-ot is tartalmazó levegő jelenlétében tenyészthető, csupán NAD-ot igényel. Sejtfalkivonataikat gélprecipitációs próbával vizsgálva, hőstabil antigénjeik alapján a törzsek eddig legalább 15 szerotípusba sorolhatók. A sertésben betegséget okozó törzsek szerotípusai földrajzi régiónként jelentősen különböznek egymástól. Egy-egy állományban egyszerre több szerotípus is okozhat betegséget (Blackall és mtsai., 1996).

Járványtan, kórfejlődés. A H. parasuis a klinikailag egészséges sertések jelentős részének a felső légúti nyálkahártyáin is megtalálható. A betegség többnyire fiatal malacokban, hajlamosító hatások (megfázás, szállítás, falkásítás stb.) után jelentkezik. A betegekkel érintkező, de hajlamosító hatásokkal nem terhelt malacok általában nem betegszenek meg. A betegség rendszerint sporadikus, egy-egy állományon belül a megbetegedett malacok száma alacsony. A fertőzés rendszerint aerogén úton történik. A kórokozó a légutakban szaporodik el, majd innen szétszóródva jut el a savóshártyákba, az ízületekbe és gyakran az agyvelőbe is, ahol savó és fibrin kiválásával járó polyserositist, polyarthritist és meningitist idéz elő (Kielstein és mtsai., 1994).

Tünetek. A lappangási idő többnyire 5–7 nap. A betegség rendszerint heveny formában zajlik le. A malacok étvágytalanok, hőmérsékletük 40,5-42 oC-ra emelkedik, egyesek nehezítetten lélegzenek. Megduzzadnak az ízületek, ezek melegek és fájdalmasak, emiatt az állatok sántítanak, tipegve, fájdalmat jelezve és csak nógatásra mozognak. Az agyburkok megbetegedésének jeleként a bőr túlérzékenysége, nyugtalanság, görcsök és nystagmus jelentkezhet. A betegek jelentős része 2–5 nap alatt elhullik. Az enyhébben megbetegedettek meggyógyulhatnak, illetve bennük a betegség idülten zajlik le.

Kórbonctan. A kórbonctani képet a mellhártya, a szívburok, a hashártya, az ízületek és az agyburkok savós, fibrines gyulladása jellemzi. Típusos esetekben a testüregekben megszaporodott mennyiségű folyadékot találunk, amelyben fibrincafatok vannak, és ilyenek fedik a mell- és hasüregi szerveket is.

Kórjelzés. A megbetegedés körülményei, a klinikai tünetek és a kórbonctani elváltozások útbaigazítanak, a biztos kórjelzéshez azonban bakteriológiai vizsgálatra is szükség van. A legbiztosabban és legtisztábban az ízületekből és az agyvelőből izolálható a kórokozó. Az elkülönítő kórjelzés szempontjából a Mycoplasma hyorhinis (kevesebb beteg, enyhébb tünetek, inkább chronicus lefolyás, a meningitis hiánya stb.), továbbá a streptococcusok és más gennyesztő baktériumok okozta ízületgyulladások jönnek szóba.

Gyógyítás, megelőzés. A betegeket parenteralisan egyedileg, az egész falkát pedig ivóvízbe vagy takarmányba kevert antibiotikummal célszerű gyógykezelni 4–5 napon át.

A megelőzésben döntő a stresszhatások, főként a megfázás, a hosszú szállítás elkerülése, illetve csökkentése. Szükség esetén a szállítást megelőzően és azt követően is néhány napon át antibiotikumot tartalmazó takarmányt etethetünk.

Azokban az állományokban, ahol a betegség gyakori, az adott területen előforduló H. parasuis-szerotípusokat tartalmazó inaktivált vakcinákat is igénybe vehetőek a betegség megelőzésére. A védettség szerotípus-specifikus (Rapp-Gabrielson és mtsai., 1997).