Ornithobacterium rhinotracheale okozta betegség - Autovakcina

Heveny légzőszervi tüneteket mutató fiatal és felnőtt pulykákból, valamint csirkékből és tyúkokból a 90-es évek eleje óta több országban izolált, baktérium okozta fertőzöttség, amelynek kórtana még nem kellően tisztázott.

Történet. A baktérium első leírását homály fedi, mert korábban Pasteurella-szerű baktériumként identifikálták és nem tulajdonítottak neki kórtani jelentőséget. A korábbi törzsgyűjtemények utólagos vizsgálata derítette ki, hogy a törzsek egy része azonos az Ornithobacterium rhinotrachealénak nevezett baktériumtörzzsel. Mai nevét a madarak orrüregében, illetve légcsövében való előfordulása alapján kapta (Vandamme és mtsai., 1994).

Előfordulás. A fenti baktériummal kapcsolatba hozható kórképet leírták Dél-Afrikában, az USA-ban, Izraelben, Egyiptomban és Európa több országában (Hinz és mtsai., 1994; Devriese és mtsai., 1995) is. A betegséget csirkékben, tyúkokban és pulykákban nálunk is megállapították (Tanyi és mtsai., 1995).

Kóroktan. Gram-negatív, polimorf, csilló nélküli, gyenge ellenálló képességű baktérium. Agargél-precipitációs próbában 7, tárgylemez-agglutinációs próbában és ELISA-val 3 szerotípusát különítették el (van Empel, 1997; Bock és mtsai., 1997). Hogy feltételesen pathogen kórokozóról van szó, bizonyítja, hogy bakteriológiai vizsgálatokkal az előfordulás gyakoriságában nem láttak lényeges különbséget a korábban légzőszervi tüneteket mutató vagy attól mentes pulykaállományokból kimutatható fertőzöttség arányában (Odor és mtsai., 1997). A betegség kialakulásában a specifikus és a nem specifikus hajlamosító tényezők (lásd később) meghatározó szerepet játszanak. Ezek jelentőségét bizonyítja, hogy a betegekből izolált baktériummal mesterséges fertőzéssel sem volt előidézhető a kórkép, legfeljebb a testtömeg csökkent. Kéthetes pulykákban a légzsákgyulladás és a testtömeg csökkenése csak akkor volt kiváltható, ha a pulyka-rhinotracheitis vírusával együtt végezték az aerogén fertőzést. Hasonló megfigyelést tettek csirkeállományokban, ha a lentogén baromfipestis vagy a fertőző bronchitis törzzsel együtt végezték az O. rhinotracheale mesterséges fertőzést (van Empel és mtsai., 1996).

Járványtan. A betegség brojlerállományokban a 3–4. héten, brojler szülőállományokban a 24–52. héten bármikor jelentkezhet. Már 2–4 hetes pulykaállományokban is előfordul, de inkább 3. hónapos korban vagy tenyészállományokban látják. A bakok között több veszteséget okoz, mint a tojókban, s a nagytestűek kilátásai rosszabbak, mint kisebb testű társaiké. Mivel a járvány kezdete csibékben gyakran egybeesik a szikellenanyagok általános kiürülési idejével, többen feltételezik, hogy fiatalkori jelentkezése összefügghet a háttérben levő, esetleges vírusos hajlamosító tényezők (pneumovírus, lentogén baromfipestis vagy fertőző bronchitis vírus stb.) aktiválódásával. A nem specifikus hajlamosító tényezők (túlzsúfoltság, nagy meleg, hiányos szellőztetés stb.) szerepe nemcsak a járvány kialakulásában, hanem a veszteségek mértékében is meghatározó jelentőségű. Erre utal, hogy 5–7 hetes korban légcsövükben már O. rhinotrachealét hordozó pulykabakok között a járvány 14–20 hetes korukban számos állományban robbant (Roepke és mtsai., 1998). Különösen a fiatal korban, túlheveny vagy heveny formája hirtelen és nagy morbiditással jelentkezik. Minél idősebb az állomány a megbetegedéskor, annál kisebb mértékű a mortalitás.

Saját vizsgálataink szerint germinatív fertőzés nem fordul elő, a tojáshéjra jutott baktérium pedig beszáradva 11 nap alatt elpusztul. Állományon belül a légúti váladékokkal, ezek takarmányhoz, ivóvízhez keveredésével a fertőződés gyorsan terjed.

Tünetek. A betegség peracut formájában sok állat hirtelen bágyadt lesz, tolluk borzalt, és gyorsan kialakuló, súlyos légzési nehézségek mellett hamarosan megfulladnak. Ez a forma főleg kánikulában, túlzsúfoltan tartott brojlerállományok legfejlettebb egyedein fordul elő. A heveny forma jelentkezésekor az állatok könnyeznek, orrfolyásuk van, étvágyuk és vízfogyasztásuk csökken, enyhébb-súlyosabb légzőszervi tüneteket mutatnak, légszomjuk van, fejüket rázva igyekszenek a felső légutakban lévő szívós, esetleg vérzéses nyálkát kilökni. A facialis oedema és a sinusok megduzzadása folytán esetenként kialakul a „duzzadt fej betegség” (swollen head disease) képe, és folyamatosan nő a mortalitás. Felnőtt tyúkok a fenti tüneteket enyhébben mutatják, kisebb morbiditás mellett a tojáshozam csökken, a nagyságukban jelentősen eltérő tojások héja elvékonyodik, s rajta barázdák, deformitások jelentkezhetnek. Külföldi tapasztalatok szerint a mortalitás néhány százalékos, míg Tanyi és mtsai. (1995) kánikulában és zsúfolt tartás mellett 4 hét körüli brojlerállományokban akár 30–60%-os mortalitással is találkoztak.

Kórbonctan. Az orrjáratokban és a légcső egész hosszában a nyálkahártya bővérű, esetenként vérzéses, helyenként nyálka- és fibrinlepedékkel fedett. Az egyik vagy mindkét oldali tüdőfélben körülírt vagy kiterjedt gyulladás figyelhető meg. A pleurát fibrines lepedék fedi, s savós-fibrines légzsák-, olykor ízületgyulladás is kialakulhat. Pulykákban a máj és a lép mérsékelten duzzadt.

Kórszövettanilag a gyulladás jelei mellett a nyálkahártya hámrétege sejtjeinek degenerációja, desquamatioja, helyenként a nyálkahártya hámjának teljes pusztulása tűnt fel (Tanyi és mtsai., 1995). A légutak kapillárisaiban és a parabronchusok üregében felhalmozódott fibrinben sok macrophag és heterofil sejt található. A parabronchusok falában elhalásos gócok lehetnek, amelyek a parenchymába is beterjedhetnek. A pulykák májában a májsejtek heveny coagulatiós elhalását találták, esetenként a májlebenykék szélének thrombosisával.

Kórjelzés. Az O. rhinotracheale az elhullott állatok légcsövéből, orrjárataiból, esetleg az agyvelőből vagy az ízületekből tenyészthető ki, legjobban élesztőkivonatot és főtt vért is tartalmazó táptalajon, 10% CO2-ot tartalmazó légtérben. Mivel, főleg az elhúzódó esetekben, gyakran más baktériumok (E. coli, staphylococcusok, pseudomonasok) is jelen vannak, az izolálást körültekintően kell végezni, mert ezek túlnőhetik a keresett O. rhinotracheale-telepeket. Szerológiai vizsgálatokra az AGID, a tárgylemez-agglutinációs próbák és az ELISA használható.

A betegséget el kell különíteni a Haemophilus-náthától (bakteriológiai vizsgálat), a fertőző laryngotracheitistől (magzárványok), a pulyka-rhinotracheitistől (virológiai vizsgálat), a heveny mycoplasmosistól és a baromfikolerától (főleg pulykákban). A vírusos háttér vizsgálata annál inkább fontos, mert ezek gyakran, mint specifikus hajlamosító tényezők is szóba jönnek (Odor és mtsai., 1997).

Gyógyítás. Bár a hazai O. rhinotracheale törzsek, saját vizsgálataink szerint, érzékenyek ampicillinre, cefalosporinokra, eritromicinre, linkomicinre, oxi- és klórtetraciklinre, az antibiotikumok ivóvízben való adásától csak akkor várható eredmény, ha a betegség kezdetekor adjuk és egyúttal a hajlamosító hatásokat is megszüntetjük.

Megelőzés. Az általános járványvédelmi intézkedések alapvetően fontosak. Hazai tapasztalataink szerint a legjelentősebb nem specifikus hajlamosító tényező az állatok biológiai adottságait figyelembe nem vevő telepítési sűrűség és a hiányos légcsere.

Ezek kiemelkedő szerepét bizonyítja, hogy a betegség tünetei rohamosan enyhülnek, ha az állományt széttelepítik (Tanyi és mtsai., 1995; Mészáros és Szalay, 1995; Mészáros és Tanyi, 1996). A specifikus hajlamosító tényezők felkutatása és kiiktatása szintén alapvetően fontos.

Izraelben és az USA-ban inaktivált vakcinával igyekeznek a betegség kártételét csökkenteni, de az eredmények megítéléséhez még nincs elég tapasztalat.