A borjak baktériumok okozta tüdőgyulladással járó megbetegedései - Autovakcina

Főként fiatal borjakban, ritkábban felnőtt szarvasmarhában is előfordulnak Pasteurella multocida és Mannheimia haemolytica okozta bronchopneumonia, illetve kruppos tüdőgyulladás formájában lezajló betegségek, amelyeknek a kialakulásában a hajlamosító hatások (a fiatal állatok zsúfolt elhelyezése, megfázás, szállítás, különféle vírusfertőzések stb.) játszanak döntő szerepet. Ezek a betegségek a világban mindenütt, így nálunk is előfordulnak és különösen nagyüzemekben jelentős elhullásokat okozhatnak.

A kórokozó az esetek többségében a P. multocida, közülük is főleg az A buroktípusú törzsek, a M. haemolyticák közül pedig zömmel az 1-es és 2-es szerotípusok (Fodor és mtsai., 1988), de a Histophilus somni, a Trueperella pyogenes és mycoplasmák is szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában (Otter és Farrer, 1997). Ezek mellett rendszerint adenovírusok, a parainfluenza 3 vírus, esetenként a bovin respiratory syncitial vírus és a bovin herpes 1 (IBR) vírus, illetve ezeknek a különböző kombinációi játszanak szerepet a betegség kialakulásában. A vírusfertőzések a nyálkahártyák károsításával lehetővé teszik a pasteurellák beszaporodását a szövetekbe.

Ezekkel a baktériumokkal és vírusokkal a fiatal borjak életük első heteiben az anyjuktól, illetve más borjaktól, rendszerint a légutakon át fertőződnek. Jó ellenálló képességű borjakban a fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad, de az ilyen állatok is hónapokig hordozzák és alkalmanként ürítik is orrváladékukkal a kórokozókat. A P. multocida törzsek a légutakban gyulladást, a tüdőben pedig kruppos tüdő- és mellhártyagyulladást okoznak. A tüdőbe jutott M. haemolytica baktériumok az alveolaris macrophagokat támadják meg, amelyek phagocytálóképessége ennek következtében csökken. A nyirokerekben thrombusok keletkeznek, és a környező tüdőszövetbe fibrinogénben dús savó lép ki. Az elváltozások többnyire a tüdő elülső lebenyeire korlátozódnak vagy legalábbis ott kezdődnek. A folyamat lassabb lezajlása esetén a tüdőelváltozások gócos jellegűek, és a tüdő metszéslapja ilyenkor tarkázott. Gyorsabb lezajláskor nagyobb területek azonos májasodási szakban vannak. A nyirokerek thrombosisa miatt elhalás is kialakulhat. Egyidejű gennyesedéskor más baktériumok (corynebacteriumok, strepto- és staphylococcusok) jelenléte is megállapítható. Klinikai tünetekkel járó betegség többnyire az 1–3 hónapos borjakban alakul ki. A borjakban kezdetben csupán enyhe láz, köhögés, orrfolyás alakul ki, de a folyamat lassan súlyosbodik. Az orrfolyás gennyessé válik, a tüdőgyulladás következményeként nehezített lélegzés alakul ki, a borjak étvágytalanok, soványodnak, s rendszerint néhány hét alatt elhullanak. Ritkán a folyamat gyorsabb lefolyású, és előfordulhat idősebb borjak megbetegedése is.

Felnőtt szarvasmarhákban a pasteurellák okozta tüdőgyulladás általában szórványos, halmozódhat azonban hosszabb távú, kimerítő szállítás után (szállítási betegség, shipping fever). Ez utóbbi betegséget nálunk az 1970-es évek eleje óta az Észak-Amerikából importált tenyészállat-szállítmányok megérkezését követően észlelték (Kégl, 1976). A szállított állatcsoportokban a heveny légúti tünetek, láz, köhögés, orrfolyás, nehezített lélegzés, általában a megérkezés után 1–8 nappal, ritkábban csak 2–3 hét múlva jelentkeztek. Kezelés nélkül a betegek jelentős része elhullott.

Bár a klinikai tünetek és a kórbonctani elváltozások mind borjakban, mind pedig felnőtt állatokban utalnak a betegségre, a kórjelzéshez bakteriológiai és virológiai vizsgálatokra egyaránt szükség van. A pasteurellák a gyulladásos tüdőterületekből kitenyészthetők, a vérsavóban velük szemben megjelenő ellenanyagok pedig kimutathatók ELISA-val és immunoblot eljárással. Gyakori, hogy mycoplasmák és chlamydiák is jelen vannak a váladékokban. A vírusok kitenyésztésére többnyire csak a gyulladásos folyamatok kezdetén van esély. A vérsavók szerológiai vizsgálatával azonban, a titeremelkedés alapján, az esetek egy részében kideríthető, hogy melyik vírus vagy vírusok játszhattak szerepet a betegség kialakulásában.

A beteg állatokat el kell különíteni és parenteralisan 5–6 napig antibiotikumokkal kell kezelni. A megelőzésben alapvető az optimális tartási és takarmányozási körülmények biztosítása. A légúti fertőzések megelőzése szempontjából is jól bevált a borjaknak a szabadban, fedett egyedi ketrecekben való elhelyezése az élet első néhány hónapjában. A szállítási betegség megelőzésében lényeges az állatokat érő stressz lehetőség szerinti csökkentése (minél kevesebb helyről való vásárlás, gyors szállítás stb.), az izolált letelepítés és az állatok nyugton hagyása legalább egy hónapig.

A szarvasmarha-pasteurellosisok megelőzésére is igénybe veszik a megfelelő szerotípusú, elölt P. multocida, illetve M. haemolytica törzseket tartalmazó, alumíniumgélhez adszorbeált vagy olajjal adjuvált vakcinákat. Nálunk kedvező eredményekkel olyan, alumíniumgélhez adszorbeált vakcinát is kipróbáltak, amely a P. multocida A buroktípusú és a M. haemolytica 1-es szerotípusa mellett inaktivált parainfluenza 3 vírustörzset is tartalmazott. Az utóbbi vakcinával a borjakat először 4–6 hetes korban, majd két hét múlva újra oltva a légzőszervi tüneteket mutató borjak száma, az emiatti elhullás és a gyógyszerköltség jelentősen csökkent (Fodor és Rusvai, 1993).