A sertés exsudatív bőrgyulladása
A betegség az egész világon előfordul, de szórványos. Rossz higiéniai körülmények között tartott állományokban nálunk sem tartozik a ritkaságok közé.
A kórokozó, a Staphylococcus hyicus, természetes viszonyok között is megtalálható a sertés bőrén (Wegener és Skov-Jensen, 1992). A S. hyicus törzsek kevés kivételtől eltekintve koaguláz-negatívak, de termelnek többféle extracellularis enzimet, pl. hialuronidázt, foszfatázt és bőrelhalást okozó exfoliatív toxint is (Tanabe és mtsai., 1996). A betegség hajlamosító körülmények (zsúfolt, nedves, bélsárral szennyezett padozaton, almon való tartás, ektoparaziták, marakodás stb. okozta bőrsérülések, hiányos táplálás, vas-, A-vitamin- stb. hiány) hatására rendszerint 1–4 hetes, ritkábban idősebb malacokon jelentkezik. Hazai tapasztalatok alapján az esszenciális zsírsavak hiányát is fontosnak tartják a betegség kialakulásában (Dankó és mtsai., 1995). Kis- és nagylétszámú állományokban egyaránt előfordul. Fiatal malacokban a bőrgyulladás többnyire az egész testfelületre kiterjed, míg idősebb malacokban rendszerint egyes bőrterületekre korlátozódik. A kórokozónak a bőrbe való bejutását az ektoparaziták okozta sérülések, a bőr felázása, bélsárral való szennyezettsége segíti elő.
Szopósmalacokon a szemek és fültövek, a végbélnyílás és a nemi szervek nyílása körül apró, intraepithelialis vesiculák, pustulák képződnek, amelyek fölrepednek, tartalmuk szennyel keveredve sötétbarna pörkökké szárad be. A folyamat a fiatal malacokon napok alatt generalizálódik és az egész bőrfelületre kiterjed. Viszketés nem alakul ki, a malacok nem vakaróznak. Az étvágytalan, de szomjas malacok a kórokozót szopáskor anyjuk csecsbimbójára is ráoltják, és azon hasonló bőrelváltozás, esetleg mastitis is kialakul (Domán, 1975). Idősebb malacokon a folyamat a nedvességtől fellazult bőrterületekre korlátozódik.
A betegség a klinikai tünetek alapján felismerhető, a diagnózist a kórokozónak a bőrt fedő kenőcsös anyagból, illetve a pörkökből való kitenyésztése erősíti meg. A beteg állatok egyedileg, szükség esetén az egész falka ivóvízbe vagy takarmányba kevert antibiotikumokkal (penicillinekkel, enteromicinnel, tetraciklinekkel) gyógykezelhető. Előnyös hatású az A-vitamin és a biotin együttes adagolása is. A gyógykezeléssel azonos fontosságú azonban a higiéniai viszonyok rendbetétele (száraz, tiszta padozat, alom, az ektoparaziták elleni kezelés, megfelelő fehérjetartalmú tápokkal való etetés, vas- és A-vitamin-ellátás).