A madarak Erysipelothrix rhusiopathiae okozta megbetegedése
A sertésorbánc baktériuma szórványosan szinte minden emlős- és madárfajban okozhat megbetegedést, gazdasági jelentősége a juh és a madarak orbáncának van.
A madarak között az orbáncnak jelentősége van pulykában, libában (Polner és mtsai., 1972), kacsában (Sztojkov, 1971) és fácánokban, de szórványos eseteket leírtak számos más házi- és vadon élő, valamint állatkertben tartottmadárfajokban is (Kemenes és mtsai., 1971; Fábián és mtsai., 1973). A betegség kialakulásában a madarakban is a hajlamosító hatásoknak van döntő szerepe, pulykákban a nyári nagy melegek, a zsúfolt tartás, a tojásrakás megindulása, hímekben a marakodás, liba- és kacsaállományokban a tolltépés, illetve a tömés, a tolltépés során a bőrsérülések, a tépés utáni megázás, hideg időjárás, tavon tartott kacsa- és libaállományokban az orbáncbaktériumok tömeges felvétele az iszapban való táplálékkeresés során stb.
A madarak orbánca rendszerint lázas általános tünetekkel járó septikaemia és ízületgyulladások formájában zajlik le. Gyakori a hirtelen elhullás. Az elhullott állatokban testszerte vérzések, lép- és májduzzanat, a hasüregben nagyobb mennyiségű izzadmány, hashártyagyulladás, a lassabban lezajló esetekben pedig a májban gyulladásos-elhalásos gócok is láthatók. A betegség kórjelzéséhez a kórokozó kitenyésztése szükséges. Nálunk a libák orbáncát eddig 1b és 6-os, a kacsákét pedig 1-es szerotípusú törzsek okozták (Kucsera, 1979).
A beteg állatok parenteralisan adott penicillinnel vagy penicillin-származékokkal gyógykezelhetők, míg az állomány egészét ivóvízbe vagy takarmányba kevert, a bélcsatornából jól felszívódó antibiotikummal célszerű etetni 4–5 napon át. A sertésorbánc elleni hiperimmun vérsavó pulykának, libának, kacsának és más madárfajoknak is adható, de mivel a madarak orbáncát esetenként a sertésekétől eltérő szerotípusú törzsek okozzák, a vérsavóból emelt adagot célszerű adni (Kucsera, 1979). Mivel ez a vérsavó madarakra nézve heterológ, fokozottan fennáll az anaphylaxia veszélye.
A megelőzésben döntő a hajlamosító hatások elkerülése. Azokban az országokban, ahol a betegség pulykaállományokban rendszeresen előfordul, a pulykákat a tojásrakás megkezdése előtt 2–4 hetes időközzel egymás után kétszer, a sertések számára is használt, inaktivált 2-es szerotípusú orbáncbaktériumot tartalmazó vakcinával vakcinázzák. A nálunk kereskedelmi forgalomban levő, hazai előállítású, sertésorbánc elleni vakcina hatékonynak bizonyult a libákból izolált 1b és 6-os szerotípusú orbáncbaktériumokkal szemben is (Kucsera, 1979).